Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.

Boraink termőhelye

Boraink termőhelye
A festői, meseszép környezetben elhelyezkedő terület története egészen a középkorig nyúlik vissza a baranyai megyeszékhelyen, Pécsett.

Szentmiklós egy középkori falu volt Pécstől nyugatra a Mecsek déli részén, a Jakab-hegy lábainál, védve a fagyoktól, komolyabb időjárási szélsőségektől, így már a kezdetek kezdetén elkezdték a szőlőtermesztést. 

1557-ből és 1559-ből való írások szerint a Szentmiklós-hegy már akkor a püspökség és a káptalan tulajdona volt, a tényleges urai a földnek azonban abban a korban a törökök voltak.

A török hódoltság végére Szentmiklós teljesen elnéptelenedett. A lakosok közeli falvakba költöztek: Patacsra vagy Cserkútra. A 18. század közepén kezdtek el újra komolyabban foglalkozni a vidékkel, 1753-ban ültette tele a káptalan a területet tokaji szőlővel. Ehhez még tokaji földet is hozattak akkor. Ezt követően indult el a bortermelés, az akkor még Villányi-Pécsi Borvidéken. A Villányi Borvidék a második világháború után vált külön a Pécsitől.

A jelenleg is működő tudományos műhelyt 1949-ben több évszázados egyházi szőlőbirtokra és pincészetre alapozva a földművelésügyi miniszter hozta létre. A Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet kísérleti telepeként az ültetvények tervezett rekonstrukciójában kapott szerepet. A több átszervezést megélt Intézet ma a Pécsi Tudományegyetem keretei között működik. Összesen harminc hektárnyi szőlőültetvény, az 1600 m2 alapterületű - 4800 hl kapacitású pince és laboratóriumok szolgálják a kutatást.

Az Intézetben folyó borászati kutatások elsődleges célja a szőlőfeldolgozás korszerűsítése, az erjesztés-technológia optimalizálása, a borászati fajtaérték-kutatás és a versenyképesség megőrzésére irányuló törekvés a szélsőséges évjáratokban is.

Ma már igényes, versenyképes megjelenésben elérhetőek a megtermelt borok. Megtalálhatóak borszaküzletünkben, webshopunkban, nagyobb rendezvényeken.